PEDAGÓGIAI ALAPELVEINK
Iskolánk nevelő-oktató munkáját a különleges gondozás keretében, ill. a speciális nevelési szükségletek alapján kialakított sajátos vonások hatják át.
Az egész nevelési-oktatási folyamat az akadályozottsággal élő tanulók sajátos tanulási képességeire épül, azt ismerve szervezendő.
Tanulóink számára az iskolánk, sokkal inkább egy „élettér”, és nem elsődlegesen ismereteket nyújtó, átadó intézmény. Az iskolai élet, így a tudás és a szociális magatartás sajátos ötvözetét adja.
E speciális jellegéből adódóan az iskolai nevelés-oktatás különleges jegyei az alábbiak:
- olyan életközeg, ahol a tanulók megtanulhatnak játszani, tanulni, dolgozni, önmagukat ellátni, közösségben élni, szabad idejüket helyesen kitölteni,
- segítséget ad az élethez, a mindennapi teendők elsajátításával és a másokhoz való bizalom kialakításával,
- a szociális beilleszkedésre készít fel azzal, hogy kapcsolatteremtő és kommunikációs képességeket fejleszt, valamint elemi szociális magatartás ill. viselkedésformákat sajátíttat el.
Nevelő-oktató munkánk a következő elvekhez való igazodást igényli
- Komplexitás elve
A nevelés és oktatás során figyelembe kell venni, hogy biológiai, fiziológiai, pszichológiai és társadalmi törvényszerűségek folyamatosan és együttesen hatnak. Ezeket a hatásokat kell összehangolni. A komplexitás elve áthatja ateljes nevelő-oktató munkánkat azáltal, hogy a tanulók teljes körű megismerése után komplex fejlesztő programban részesülnek.
- Az oktatás nevelő hatásának elve
Annak kihangsúlyozását és előtérbe állítását jelenti, hogy minden ténykedés, ami az oktatás szolgálatában áll, nemcsak későbbi emberformáló hatásaiban, hanem követlen, konkrétságában is összekapcsolódjék a nevelési célokkal, feladatokkal. Ez a kapcsolat állandó, és egymást erősíti.
- Az érthetőség elve
Különösen hangsúlyozott a nevelésben, oktatásban. Az ismeretanyag érthetőségét befolyásolják a tanulók egyéni képességei, lehetőségei. Az érthetőség másik kívánalma az egyszerű, világos nyelvhasználat. Ezek figyelembevételével pontosan mérlegelni kell, hogy mi az, amit a tanulók képesek megérteni, illetve melyek azok az eszközök, amik ezt elősegítik.
- A szemléletesség elve
Szorosan kapcsolódik az előző alapelvekhez, mely elősegíti a valóság helyes megragadását, a beszéd tartalommal való megtöltését, a gondolkodás és beszéd közti zavarok leküzdését. A szemléletesség korszerű értelmezése a cselekvésre, a tevékenységre építést jelenti, ily módon könnyítve a tanulók megismerő tevékenységét.
- Tantárgyi integráció elve
A hatékony kompetencia fejlesztés érdekében a tantárgyi integráció feltételrendszerének megteremtése, amelyek a komplex szemléletű tanulásirányítást szolgálják, segítik a különböző műveltségterületek együttes értelmezését, feldolgozását.
- Egyéni sajátosságok figyelembevételének elve
A tanulók fejlődését mindenkor önmaguk fejlődési üteméhez mérten kell biztosítani. A képességek és a személyiség egészének fejlődését meghatározó kompetenciák fejlesztésében fontos a harmónia megteremtése.
- A pedagógusszerep koordináló jellege
A pedagógus feladata nem csupán a tananyag közvetítése, hanem a tanulási folyamat irányítása és segítése.
- Fokozatosság és differenciálás elve
Differenciált tanulásszervezési módszerek alkalmazása, mely lehetővé teszi a tanulók személyes szükségleteinek, tudásának, képességeinek és motivációinak megfelelő fejlesztést, biztosítva ezzel a kis lépésekben haladó hatékony tanulást, és a helyes énkép alakulását.
- Gyakorlat-központúság elve
A mindennapi életben hasznosítható, a társadalmi környezet változásainak és igényeinek megfelelő ismeretek közvetítése, tudás átadása és a megszerzett tudás felhasználása. A döntésképes, döntéséért felelősséget vállaló személyiség készségeinek fejlesztése. A tanítás során a környezetből cselekvéssel szerzett élményeket kell biztosítani, megteremtve az un. gyakorlástereket minden lehetséges élethelyzetben.
- Egyensúlyteremtés elve
Megfelelő arány kialakítása a készség-, képességfejlesztésre és az ismeretszerzésre fordított idő között, figyelembe véve, hogy bizonyos ismeretbevitel híján a készség-, képességfejlesztés sem optimalizálható. Egyensúlyt kell teremteni az egyéni tanulás, a felfedeztetés, illetve a páros, kooperatív és frontális oktatás között.
- Motiváció elve
A tanulóink érdeklődésük gyengesége miatt állandó ösztönzésre, bátorításra szorulnak. A motiváció jellege, tartóssága, nevelési eszközeink változóak: befolyásolja az adott nevelési környezet, a csoportlégkör, a csoportösszetétel, az adott gyermek lehetőségeinek, vágyainak ismerete. A tanulás hatékonysága szempontjából fontos a megfelelő tanulási környezet kialakítása, mely egyfelől örömforrást jelenthet, másfelől érdeklődést kelt, aktív, konstruktív együttműködésre készteti a tanulókat.
- Tevékenység-központúság elve
A tanulás tervezésében, szervezésében és irányításában a tevékenység-központú pedagógiai gyakorlat megvalósításának támogatása, mely életszerű helyzetek teremtésével alkalmat nyújt; konkrét élmények és tapasztalatok gyűjtésére, problémamegoldásra, összefüggések felfedezésére, következtetések levonására, döntésekre, egyéni vélemények kialakítására, az ismeretek alkalmazására, a társakkal való együttműködés és munkamegosztás, a feladatért vállalt felelősség megtapasztalására.
- A következetesség elve
Igényesség, határozott követelmények támasztása a tanulókkal szemben, egyúttal lehetőség nyújtása a tanuló önállóságának, kezdeményezőkészségének, kreativitásának kibontakoztatására.
- Visszacsatolás és megerősítéselve
A tanulók tanulási tevékenységének eredményességéről folyamatos visszajelzés érvényesül a nevelési, oktatási folyamatban. A tanárok folyamatos tájékoztatást adnak a tanulóknak és a szülőknek az előrehaladásról a kitűzött célok megvalósításáról. A pozitív vagy negatív megerősítés az eredményes tanulást megalapozó egyik leglényegesebb feltétel.
|
