OLDALMENÜK 

Vezetői küldetésnyilatkozat

Intézményünk múltja

Intézmény bemutatása

Az intézmény alapadatai

Intézményünk küldetésnyilatkozata

Alapvető nevelési-oktatási céljaink

Pedagógiai alapelveink

Pedagógiai értékeink

Az intézmény egységei

Az intézmény környezete, épülete, helységei

Tárgyi feltételek

Személyi feltételek

Az intézmény gyermekei, tanulói

Az intézmény kapcsolatrendszere

Munkatársaink

Szervezeti ábra

Státuszok megoszlása

Támogatóink

Szakköreink

Galéria

Fejlesztéseink

Galéria

Bemutatkozás

Galéria

Bemutatkozás

Galéria

Program

Munkaterv

Tevékenységeink

Galéria

Etikai kódex

Beszámólók

VEZETŐI KÜLDETÉSNYILATKOZAT

„Mi lehet jobb annál, mint szeretni, amit csinálunk, és tudni, hogy annak értéke is van?”
Katherine Graham

Köznevelési intézmény vezetőjének lenni szép, de nehéz küldetés, nagy kihívás. Munkáját egy szimfonikus zenekar karmesterének tevékenységéhez tudnám hasonlítani, amely jól illusztrálja a magasan képzett, felelősségteljes szellemi tevékenységet végzők vezetésének lényegét. A szimfonikus zenekar ugyanis a nevelőtestülethez hasonlóan, sok, egyformán magas iskolai végzettségű tag összjátékára épül, akik többsége szólistaként is megállja a helyét, és bár a zenekarban a hangszerek együtt szólalnak meg, mindegyik zenész egyedül játszik.

A karmester kitalálja a műsort, meghatározza, miként játsszák el a darabokat; kiválasztja a zenekar tagjait, ha szükséges, vendégművészeket hív; inspirálja a zenészeket, menedzseli a külső kapcsolatokat. Meghatározza, hogy mi az, ami a zenekart és szellemiségét egyedivé teszi és másoktól megkülönbözteti.

A zenekar egy jó karmester egyetlen intésére összhangba tud kerülni, és hallhatóvá tudja tenni mindenki történetét. A sajátját, mint testületét, a közösségét, a közönségét, és az egyes egyénekét, azokét, akik a koncerttermet építették, azokét, akik a hangszereket készítették, és azokét, akik a zeneműveket alkották. A karmester azt csinálja, amit a legjobban szeret, és része van abban az élvezetben, hogy egyetlen intésére összhangba kerül a csapata.

Vezetői hitvallásom:

“A folyók és a tengerek azért nyerik el száz és száz hegyi patak hódolatát, mert mélyebben fekszenek, mint emezek, tehát uralkodni tudnak a hegyi patakok felett. Így a bölcs is, aki az emberek fölött akar állni, alájuk helyezi magát; ha előttük akar járni, mögéjük áll. Ilyen módon, bár felettük van a helye, nem érzik a súlyát, és bár előbbre való náluk, létét nem érzik sérelemnek.” (Lao-ce)

A fenti idézet vezetői hitvallásom rövid, tömör, lényege törő összefoglalása. Számomra azt jelenti, hogy egy jó vezető minél magasabb beosztásban, minél több tudás és tapasztalat birtokában vezet embereket, annál fontosabb szerepe lesz a munkájában a hivatása és a kollégái iránti alázatnak.

Azt szeretném, ha munkatársaim, az intézmény gyermekközössége, a szülők, a partnerek úgy tekintenének rám, mint akire lehet számítani; akiben lehet bízni; akinek lehet hinni; akire lehet támaszkodni; aki, ha kell, elől megy; aki ha kell, a kollégái mögé áll; akit érdemes követni; és aki szükség esetén kemény döntéseket is meg tud hozni, de minden esetben a közösen lefektetett elvek mentén.

CÉLJAIM:

• Célom, hogy ez az intézmény az eddigieknél is magasabb szakmai színvonalon, eredményesebben, hatékonyabban működjön, hogy a gyerekek szívesen járjanak ide, és a felnőttek örömmel dolgozzanak itt.
• Szeretném, ha olyan iskola lennénk, ahol mindenkit fogadunk, befogadunk és elfogadunk. Ahová mindenki szívesen jön, és ahonnan mindenki olyan élményekkel távozik, amelyeket csak nálunk élhet át, amelyekkel csak nálunk gazdagodhat.
• Olyan iskolát szeretnék, amely a magas színvonalú nevelő-oktató, fejlesztő tevékenysége mellett szegregált jellege ellenére sokat tesz azért, hogy a társadalom tagjai nyitottabbá váljanak a sérültek felé, hogy elfogadják, a sérültek bizonyos szempontból mások, de ugyanúgy emberek, mint ők. Egyediek, egyszeriek, értékesek, szerethetőek és ők maguk is nagyon tudnak szeretni.
• Hiszem, hogy tevékenységünkkel sokat tehetünk azért, hogy a sérültek ne kicsúfolva, kritizálva, megszégyenítve és kirekesztve, hanem megértő, elfogadó barátságos légkörben, biztonságban, megbecsülésben, azonos jogokkal, boldogan élhessenek a világban.

Ennek érdekében az a dolgunk és kötelességünk, hogy a meglévő anyagi, tárgyi, személyi erőforrásokra alapozva meghatározzuk a haladás irányát és reális, elérhető alcélokat kitűzve, azokat megvalósítva menjünk a végső cél felé. Mégpedig úgy, hogy ebben a bizonytalan, változásokkal teli időszakban is meg kell tartanunk és tovább kell vinnünk értékeinket, alapelveinket, megkezdett jó gyakorlatainkat; meg kell őriznünk hagyományainkat, mert ezek iránytűként szolgálnak az úton, és segítenek a tájékozódásban. Ugyanakkor nyitottnak kell lennünk és fel kell ismernünk az új igényeket, elvárásokat is, hisz az innováció fontos motorja a szakmai fejlődésnek.

Némethné Varga Ibolya
Intézményvezető