Kőbányai Komplex Óvoda, Általános Iskola,
Készségfejlesztő Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény

OM: 038418
1107 Budapest, Gém utca 5-7
Telefon: 061/261-7691 | 061/261-6863
kobanyaikomplexiskola@gmail.com
kobanyai@komplexegymi.hu


AUTIZMUS SPEKTRUM ZAVARBAN ÉRINTETT GYERMEKEK ÓVODAI CSOPORTJA

Autista gyermekeket fogadó óvodai csoportunk a 2017-2018-as tanévben kezdi meg működését, a csoport személyi, tárgyi feltételeinek kialakításánál az Autizmus alapítvány által megfogalmazott autista gyermekek számára készült óvodai programot (2007) vesszük irányadónak.

1. AZ ÓVODAI NEVELÉS CÉLJAI

Az autizmusban érintett gyermekek óvodai nevelésének alapelvei megegyeznek az Óvodai nevelés alapprogramjának elveivel, és kiegészülnek a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelveivel.

A legáltalánosabb távlati cél az egyéni képességek, fejlettségi szint mellett elérhető legjobb felnőttkori szociális adaptáció és önállóság feltételeinek megteremtése. Ennek elérése érdekében szükség van a fogyatékos készségek kompenzációs, habilitációs fejlesztésére, a fejlődési elmaradás, a másodlagos problémák kezelésére, a mindennapi gyakorlati készségek speciális módszerek segítségével való tanítására. A típusosan egyenetlen képességstruktúrán belül elsődleges cél az elmaradt területek fejlesztése az átlagos vagy kiemelkedő képességek gondozása mellett.

Az autizmussal élő gyermekek óvodai nevelésének célja az elemi adaptív viselkedések kialakítása:

  • szociális, kommunikációs készségek célzott fejlesztése,
  • az autizmusból és a társuló fogyatékosságokból eredő fejlődési elmaradások lehetséges célirányos kompenzálása,
  • a sztereotíp, szociálisan nem megfelelő viselkedések kialakulásának megelőzése, illetve korrekciója,
  • a fogyatékosság specifikus, protetikus, augmentatív környezet, eszközök, módszerek és szokásrendszer kialakítása és használatának elsajátíttatása.

A speciális célok eléréséhez kapcsolódó feladatok a fő fejlesztési területeken:

Kommunikáció és szociális viselkedés

  • beszéd előtti (preverbális) csecsemőkori kommunikáció elemeinek tanítása,
  • szociális kapcsolatteremtés elemeinek tanítása,
  • beszéd vagy ennek hiányában alternatív, vizuális eszközzel történő kommunikáció használatának tanítása,
  • tanítási helyzetben szükséges elemi szociális viselkedés kialakítása,
  • augmentatív kommunikációs eszközök használatának tanítása mindennapi élethelyzetekben, a protetikus környezet részeként.

Fejlődési funkció elmaradások, korai elemi készségek

  • alapvető önkiszolgálási készségek kialakítása: étkezés, szobatisztaság, öltözés, tisztálkodás.

Korai kognitív funkciók

  • elemi logikai műveletek, fogalmak, összefüggések tanítása
  • szociális kognitív készségek fejlesztése,
  • egyszerű aktivitásformák kialakítása strukturált keretek között,
  • általánosítás képességének fejlesztése,
  • az elsajátított képességek önálló használatának tanítása,
  • az elsajátított képességek más összefüggésben való használata,
  • képességek alkalmazása más, elsősorban otthoni környezetben.

Viselkedésproblémák kezelése, megelőzése, alternatív viselkedések kialakítása

  • kétszemélyes tanítási helyzetben való részvétel viselkedési elemeinek kialakítása,
  • csoportba való beillesztés kialakítása,
  • óvodán kívüli környezethez való adaptív viselkedés kialakítása.

2. AZ ÓVODAI ÉLET MEGSZERVEZÉSE

Az autizmusban érintett gyermekek megfelelő fejlesztéséhez meg kell teremteni a személyi és tárgyi feltételeket, amelyben a gyermekek eredményesen fejlődhetnek.

Személyi feltételek

Az autizmussal élő gyermekek óvodai fejlesztéséhez autizmus területén speciálisan képzett szakember (gyógypedagógus, óvodapedagógus, asszisztens) szükséges. Speciálisan képzett az a pedagógus, szakember, aki megfelelő elméleti felkészültséggel rendelkezik az autizmussal, mint fejlődési zavarral, és a lehetséges speciális pedagógiai és kognitív viselkedés terápiás beavatkozásokkal kapcsolatban. Fontos, hogy a fent említett feltételek mellett a pedagógus legyen kész a család elképzeléseivel összhangban megtervezni a pedagógiai célokat, törekedjen a szülővel, történő folyamatos együttműködésre. Legyen kreatív, pozitív hozzáállású. Nyugodt, határozott, következetes, visszafogott tanítási stílust képviseljen, kerülje a bőbeszédűséget. Legyen képes objektíven értékelni a fejlesztési tervét, a célkitűzéseket, és szükség szerint módosítani azt.

Tárgyi feltételek

  • Az óvoda épületét, udvarát, kertjét, berendezését oly módon kell kialakítani, hogy szolgálja a gyermekek biztonságát, kényelmét, megfeleljen testméreteiknek.
  • A gyermekek fejlesztése során törekedni kell a mindennapi életben használt tárgyak, eszközök alkalmazására, valamint ha szükséges, a gyermek érdeklődésének megfelelő speciális jutalmak használatára.
  • Az óvodai fizikai környezet strukturáltsága, szervezettsége biztosítson megfelelő munkakörnyezetet a pedagógusnak, valamint hatékonyan segítse az autizmusban érintett gyermekek minél nagyobb fokú önállóságát.
  • Habilitációs foglalkozásokhoz szükséges az autizmus specifikus fejlesztő eszközök tárának bővítése.

3. ÁLTALÁNOS MÓDSZERTANI ALAPELVEK

  1. Az óvodai fejlesztés minden esetben formális és informális felméréseken alapuló, egyéni fejlesztési terv alapján történik.
  2. Az idő, az élethelyzetek, a tevékenységek gondos, pontos, a gyermek által jól átlátható strukturálása elengedhetetlen.
  3. Az egyes gyermeknek megfelelő, egyéni motivációs rendszer létrehozása szükséges.
  4. Augmentatív, vizuálisan segített kommunikációs rendszer a speciális környezeten belül a személyek között, beleértve a gyermek felé irányuló minden kommunikációt.
  5. A gyermek felé irányuló kommunikációnak mindenkor igazodnia kell a gyermek mentális korához, beszédértésének valódi szintjéhez és autisztikus nehézségeihez.
  6. A szociális fogyatékossággal összefüggő tanítási nehézség miatt keresni kell az információk átadására a gyermek szintjének megfelelő és szociális vonatkozásoktól mindinkább független módszereket: pl. vizualizált instrukció, folyamatábra, számítógépes oktatás stb.
  7. A fejlesztésben és a viselkedésproblémák kezelésében alapvető a kognitív- viselkedésterápiás módszerek alkalmazása.
  8. Az általánosítás nehézsége miatt törekedni kell arra, hogy az új ismereteket valós élethelyzetekben sajátítsa el a gyermek, és a már megtanult ismereteket minél több helyzetben megtanulja alkalmazni.
  9. A szimbolikus gondolkodás sérülése miatt a gyermekek fejlesztése során a játéktárgyak használata helyett törekedni kell a valós, a mindennapi életben használt tárgyak, eszközök alkalmazására, illetve a játéktárgyak használatát tanítani kell.
  10. Az óvodai fejlesztés során a sérülés-specifikus szociális, kommunikációs és kognitív fejlesztés áthatja az óvodában eltöltött idő minden percét.

4. PROTETIKUS KÖRNYEZET

Az autizmussal élő gyermekeknek nagy szüksége van az érzelmileg biztonságos, bejósolható és érthető környezetre, ezért lényeges feladat a protetikus környezet kialakítása, mely ebben az esetben nem cél, hanem a hatékony fejlesztés feltétele, mert számukra a vizuális támogatás a megértés kulcsa. A csoportszoba kialakítása, felosztása meghatározott szempontok alapján történik, mert az egyes terek funkciójának világosan láthatónak kell lennie.

5. JÁTÉK SZEREPE A FEJLESZTÉSBEN

Az autizmusban érintett kisgyermekek játékfejlődése a normál fejlődésmenettől jelentősen eltér. Az előforduló játék-mintázatok gyermekenként eltérőek, és az egyes gyermekekben is változások következhetnek be az egyes életkorokban.

A beavatkozás célja minden esetben, hogy a gyermek komplexebb játéktevékenységre tegyen szert, vagyis a spontán játéka váljon rugalmasabbá, illetve tartalmilag, térben és a szociális környezetet érintően bővüljön.

6. A KÜLSŐ VILÁG TEVÉKENY MEGISMERÉSE: A TANULÁS

Az autizmusban érintett gyermekek esetében nem, vagy csak korlátozottan lehet építeni a spontán tanulási folyamatokra. Az esetek nagy részében irányított tanításra van szükség, mert érdeklődésük szűk körű, utánzási képességeik sérültek, gyakoriak a percepciós nehézségek.

A tanulás keretei:

Az autizmussal élő óvodáskorú gyermek tanulási folyamatai elsősorban irányított, szervezett tanulási, illetve munkahelyzetekben zajlanak.

  • Egyéni fejlesztési forma: új ismeretek tanulása
  • Segített önálló munka: gyakorlás segítséggel
  • Strukturált munka: gyakorlás
  • Kiscsoportos foglalkozás: gyakorlás, általánosítás

7. ÖNKISZOLGÁLÁSI KÉSZSÉGEK TANÍTÁSA

Az autizmusban érintett óvodáskorú gyermekek gyakran kerülnek úgy óvodába, hogy elemi szintű önkiszolgálási készségeik közül néhány még nem alakult ki. Az önkiszolgálási tevékenységek tanítása a napi tevékenységekhez kapcsolódva történik

8. MOZGÁS

Szenzomotoros integrációs szemlélet a fejlesztésben

Óvodás korban az autizmusban érintett kisgyermekeknél a szenzomotoros integrációs fejlesztés célja az esetleg megkésett mozgásfunkciók, az éretlen szenzomotoros információfeldolgozás, a mozgástervezés és kivitelezés, a koordinációs és kombinációs képesség fejlesztése.

9. PROBLÉMÁS VISELKEDÉSEK MEGELŐZÉSE ÉS KEZELÉSE

Az autizmussal élő gyermekek gyakran tanúsítanak olyan viselkedéseket, melyek környezetük számára érthetetlenek, zavaróak, elfogadhatatlanok. Tudnunk kell azonban, hogy ezek a viselkedések gyakran egyáltalán nem tudatosak, hátterükben pedig a szokásostól eltérő, alapvetően az autizmus természetéből fakadó okok azonosíthatók. A nem-kívánatos viselkedések hátterében gyakran szenzoros érzékenység, a szociális kontextus, a viselkedéssel kapcsolatos elvárások hiányos megértése, vagy éppen kommunikációs nehézségek állnak (Pl.: prekommunikatív viselkedések, melyekkel a gyermek inadaptív módon, pl. visítással kommunikál). Szubjektív magyarázatok helyett előítélet-mentes, objektív megfigyelésekre van szükségünk, melyek pontosan leírják a viselkedést, annak kontextusát, közvetlen előzményeit és következményeit. A viselkedés pontos és szisztematikus megfigyelése rendszerint segít a háttérben rejlő okok megértésében.

A problémás viselkedések megelőzésében és kezelésében fontos szerepe van a környezet adaptálásának a gyermek megértéséhez. Ez alatt leggyakrabban a megfelelő motivációt, a gyermeki tevékenység körültekintő megszervezését, az események, cselekvések kiszámíthatóságát, a jól érthető kommunikációs interakciókat, a gyermek számára kellemetlen szenzoros ingerektől való védelmet értjük.